Born This Way kritikám

Immáron több mint három hónapja megjelent Lady Gaga aktuális lemeze, a Born This Way. Azóta már négy kislemez is kijött, és végre én is eljutottam oda, hogy kritikát írjak a lemezről…

Már a megjelenés előtt kiszivárgott dalokat hallgatva sejtettem, hogy nagyon erős, nagyon ütős anyagot fogunk kapni. Meglátszott ezen a pár dalon is, hogy Gaga tényleg rengeteget dolgozott, a maximumra törekedett és mindent próbált kihozni magából. De inkább megyek dalról-dalra :)

Marry The Night:

Ennél jobb nyitódalt nem tudnék elképzelni a lemezre. Könnyedén, lassacskán kezdődik, és az ember mire észhez tér, addigra totálisan beerősít, és hatalmasat robban. Abszolút megadja az alaphangulatot és mintegy előrevetít arra, amire a következő egy órában számíthatunk. Remélem lesz hozzá klip és kislemez. Egyrészt jó remixeket lehetne készíteni hozzá, másrészt szerintem annyira fülbemászó és slágeres, hogy nagyon sokak kedvence lehetne.

Born This Way:

Egy kicsit talán már sokat hallgattam, talán a kelleténél is többet, de valahogy mégsem tudom megunni. Ebből is sugárzik az erő, a jókedv, fel lehet pörögni tőle. Szóval összességében ütős, és még a telefonon csengőhangnak is kitűnő. A hozzá készült klip egyébként nem mondható nagy kedvencemnek, de meg kell hagyni, albumot beharangozó klipnek nagyon klassz, mert akár tetszik valakinek, akár nem, az az egy biztos, hogy beszélnek róla – miközben a dal egyre jobban belemászik mindenki fülébe.

Government Hooker:

Meglehetősen fura és elvont hangzású dal, de mégis nagyon klassz és lendületes. Nekem szinte első hallásra kedvencem lett ez is. Nem tucat dal, nem egy a sok közül, úgyhogy ez mindenképpen a javára válik ;)

Judas:

Első hallás óta teljesen odavagyok érte. Telitalálat nálam a dal. Talán az album legjobbja. Pörgős, menő, modern, vagány, igazán Gagás. Kicsit összetett, de épp annyira hogy ne legyen zavaró, és élvezetes legyen hallgatni. Ügyesen csinálta, hogy előbb a BTW-el rukkolt ki, csak utána folytatta az album felvezetését ezzel a dallal.

Americano:

Elsőre fura volt, de mégis szinte elsőre megszerettem, és minél többet hallgatom, annál jobban tetszik. Kicsit talán lötyi, de mégis lendületes. Amikor hallgatom, legtöbbször az jut eszembe, hogy ez milyen nagy lehetne koncerten, hogy lehetne rá ugrálni és csápolni. Úgyhogy remélem a következő turné repertoárjában benne lesz!

Hair:

Már ezt is ismertük a lemez megjelenése előtt. Első hallásra nekem szinte az egész fura volt és nem igazán jött be, lehet hogy a lassú indítás miatt is. Aztán rájöttem, hogy ez is egy szuper alkotás, és pont így összetetten üt. Kár hogy csak promo lemezen jött ki. El tudtam volna hozzá képzelni klipet, szerintem könnyen sláger lehetett volna.

Sheiße:

Ezt a dalt nagyon vártam, mert a lemez megjelenése előtt sokat lehetett hallani róla, és régóta tudtuk, hogy lesz egy ilyen című dal. Már csak a cím alapján is borzasztó kíváncsi voltam rá. Nagyjából azt kaptam amire számítottam. Tetszik benne a német „karattyolás”, igazán ötletes, emellett meglehetősen modern, itt-ott elvont a dal. Figyelemfelkeltő és emlékezetes. Nekem ez is hamar nagy kedvencemmé vált.

Bloody Mary:

Első hallásra egyáltalán nem jött be, pedig a cím alapján ígéretes volt ez is. Aztán megszoktam ahogy a Sheiße után elkezdődik, és egyszer azon kaptam magam, hogy napközben a Bloody Mary dallama jár a fejemben. Szép lassan, észrevétlenül kedveltem meg, már-már olyan „alattomos módon” :) szerettette meg magát.

Bad Kids:

Tiszta 80-as évek hangzás, ez miatt is nagyon tetszik. Bár összességében nem túl nagy durranás, de azért jól megállja a helyét a többi dal között.

Highway Unicorn:

Ez számomra inkább töltelékdal, mert bár nem rossz, de nem is emlékezetes, és nem is igazán maradandó. Elmegy a többi között, de semmi extrát, semmi pluszt nem ad.

Heavy Metal Lover:

Még egy átlagos dal, ami arra tökéletes hogy a dalok számát növelje. Talán ami jó benne hogy modernebb hangzású és valamennyire felvezeti az Electric Chapel-t.

Electric Chapel:

Meglehetően érdekes, hol modern, hol pedig inkább 80-as 90-es évek hangzás. Ezt a „keveréket” még külön feldobja az orgona. Így együttesen igazán érdekes és egyedi a dal

You And I:

Már a Monster Ball turnén megismerhettük a dalt, hiszen Gaga minden állomáson elénekelte, így a koncerten jelen lévők számára ez volt az első dal a BTW albumról, amit megismert. Épp ezért kedves számomra, de mégsem hatalmas kedvenc. Így az album végén jól esik egy visszafogottabb, lassabb dal, de valami mégis hiányzik belőle. Ettől függetlenül szívesen hallgatom, csak mégis mindig ott motoszkál az az ici-pici hiányérzet. A klipje viszont látványos és jó lett! ;)

The Edge Of Glory:

Újabb kedvencem, szintén első hallásra megtetszett, különösen az eleje és a szaxofon miatt, ami sok pluszt tesz hozzá. Klassz a dallamvezetés, szépen építkezik, majd teljesedik ki az egész. Így egyben hallgatva a lemezt, nem is tudnék jobb záródalt találni. A hozzá készült egyszerű klip, és annak a színei pedig remekül passzolnak az egészhez. Ez is egy igazi telitalálat.

A 14 dalon kívül a deluxe kiadásra három bónusz dal is felkerült. Ami nekem nagyon tetszik, hogy nem simán hozzávágták utolsóként a lemezre bónusz megjelöléssel, hanem szépen beépítették a dalok közé. Nekem ebből is az látszik, hogy Gaga tudatosan írta és válogatta a dalokat, és mindegyikkel mondanivalója, célja volt.

A Black Jesus nekem legalább annyira bejön, mint a többi kedvenc. Igazán vagány és ütős, olyannyira, hogy akár az eredeti 14 dal között is helyet kaphatott volna. Van egy-kettő, amivel simán lecserélném.

A Fashion Of His Love szintén egy remek, fülbemászó dallam. Szintén megállta volna a helyét az alap 14 dal között. Örülök hogy ha legalább bónuszként is, de megkaptuk ezt a dalt.

A The Queen-ről azonban már nem tudom ugyanezt elmondani. Az összes dal közül talán ez a leggyengébb láncszem. Közepes töltelékdal, semmi különleges nincs benne. Jó és hallgatható, de ennyi. Ez esetben meg tudom érteni, hogy ez tényleg csak bónuszként került fel a lemezre. Viszont jó, hogy mégis megkaptuk valamilyen formában, és nem maradt a fiók mélyén.

A deluxe kiadás tartalmaz egy bónusz cd-t is, melyen a Born This Way Country Road Version-ja, valamint egy-egy Marry The Night, Judas, Sheiße, Fashion Of His Love remix kapott helyet. A BTW Country Road Version-nak kifejezetten örültem, sőt, drukkoltam is hogy legyen rajta a lemezen, ha már a maxin nem kapott helyet. Ez a változat nagyon bejön és igazán örülök hogy eredetiben hallgathatom. A többi remix nem rossz, ha olyanja van az embernek, akkor jó hallgatni, de elég átlagos mindegyik. Mindenesetre ezzel a bónusz lemezzel és a rajta lévő remixekkel mindenképpen gazdagabb kiadás a deluxe verzió. Komplett, korrekt kiadás. Követendő példa lehet.

A kétféle kiadáshoz természetesen kétféle borító is járt. A fotókat Nick Knight készítette. A sima verzió borítóképén Gaga és egy motor keveréke látható, mint egy Transformers, vagy Terminátor, netán valami mutáns Gaga :) A borítón Gaga neve nem szerepel, csak az album címe a motoros stílushoz passzoló krómozott betűkkel. Sokan kritizálták a borítót, még rajongók is. Tény hogy fura, viszont ötletes és figyelemfelkeltő. A fekete-fehér képet Gaga piros szája dobja fel. Szerintem mindenképpen izgalmasabb, érdekesebb mint egy százezredik állós pózolós beállítás, vagy egy szimpla arckép. A deluxe kiadás borítója ugyanennek a motoros képnek a közeli arcképe, szintén fekete-fehér, a piros rúzzsal. Ezen a borítón a bal felső sarokban már nem csak a lemez címe, hanem Gaga neve is szerepel. Két színes képtől eltekintve a szövegkönyv belseje is a borító kép fekete-fehér-piros koncepcióját kapta.

Összességében nekem nagyon bejön az album, és az egész BTW stílus, korszak.

Az album kerek egész, a dalok jól kiegészítik egymást, jól passzolnak egymáshoz, és néhány kivétellel szinte mindegyik könnyen válhatna slágerré. Nagyon erős anyag, nem is tudom, hogy ezt tudja-e majd überelni. Nem lesz könnyű! Nekem bejönnek ezek a pörgős, menő, modern hangzású, vagány és dögös dalok. Abszolút nem baj, ha egy-egy jó dal kicsit keményebbet szól. Az biztos, hogy a lemezen nem lehet elaludni. Arról nem beszélve, hogy milyen jók lesznek majd egy következő turnén ezek a nóták! Hatalmasat fognak erre a Szörnyecskék csápolni – joggal! Én magam is alig várom már, hogy élőben halljam az album dalait.

Ha ezután Gaga egy dalt se adna ki, már akkor is joggal mondhatná, hogy letett valamit az asztalra. De nem úgy ismertem meg őt, mint aki a babérjain ücsörög. Ha ezentúl csak ilyen dalokkal örvendeztet meg minket, már akkor jól járunk. De szerintem képes lesz idővel még ezt is felülmúlni. Már most várom, de addig is hadd dübörögjön minél többször a BTW :)

Ha osztályozni kell, nálam 10/10. Azt kaptam, amit vártam, és ami már nagyon hiányzott a zenei palettáról!